A magyar média minden évben bűnös helyként ábrázolja a Budapest Pride-ot, ahová csak „azok” az emberek járnak, és hogy mit értenek „azok” alatt, az már interpretáció kérdése.
A szokásos fotóriporterek csak abban érdekeltek, hogy a legprovokatívabb képeket készítsék el, mindenféle kontextus nélkül, az LMBTQ+ témák megértése nélkül, vagy éppen a queer emberekkel szembeni totális tudatlansággal és ignoranciával, rosszabb esetben egyenesen gyűlölettel.
Én valami mást akartam csinálni. A pride lényegét akartam megörökíteni. A szeretetet, az elfogadást, az örömöt. A pride „vibejait” akartam megmutatni, nem pedig azokat a részeket, ahol a bigott emberek megerősíthetik a hitüket.
Minden fotó kamerán belüli effekt.
Felszerelésem
Sony a7 III
– TTastisan 11mmm f/2.8 fisheye
– Sony FE 50mm f/1.8
– Takumar SMC 28mm f/2.8
– Godox V1 vaku
