Budapesten a Diószegi Sámuel utca és környéke a város egyik legelhanyagoltabb és legszegényebb része. Lakóinak mindennaposak a szociális, megélhetési problémák, amelyek megoldásához nem kapnak megfelelő és/vagy elég szociális támogatást, amit kapnak azt is csak az amúgy sem sok pénzből gazdálkodó nyolcadik kerületi önkormányzat nyújtja nekik, jellemzően önkormányzati bérlakás formájában.
Ezeket az embereknek egy részét most a Magyar állam a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítésére hivatkozva ki akarja lakoltatni, de elhelyezésükről gondoskodni nem akar, a kerületi önkormányzatnak meg nincsen elegendő üresen álló lakása, hogy a mintegy 500 lakó és 200 család számára megfelelő lakhatást biztosítson.
Én a Mércével közösen felkerestem a lakók közül párat, akik vállalták azt, hogy a kamerámon keresztül mutathassam be Őket és történetüket.
